Juliet Grey: Királyné lettem

Fülszöveg: Gondtalanul ​telnek napjai a serdülő Mária Antóniának, becenevén Toinette-nek. Ám a napsütötte bécsi időszakot beárnyékolja a tudat, hogy hamarosan ennek az idillnek vége szakad. Toinette tisztában van vele, hogy anyjuk, Mária Terézia osztrák császárné milyen sorsot szán neki: Ausztria politikai érdekeinek megfelelően férjhez kell mennie Franciaország leendő királyához, a szintén kamasz XVI. Lajoshoz. A mindössze tizennégy éves hercegnő elszigetelten érzi magát a francia királyi udvarban. Versailles gyönyörű, de velejéig romlott: minden zugba befészkelte magát az intrika és az ármány. Mária Antónia nem boldog, hiába a fényűző élet, a léha udvari szórakozások, a kártya és a tánc. Juliet Grey történelmi regénye élethű képet rajzol a forradalom küszöbén álló Franciaország királyi udvaráról. A színes részletekben bővelkedő leírásoknak köszönhetően szinte magunk előtt látjuk a pazar selyemruhákat és a csillogó ékszereket, halljuk a táncra csábító muzsikát és pletykálkodó úrhölgyek suttogását. Franciaország legtragikusabb sorsú királynőjének életét megörökítő trilógia első kötete nagy sikert aratott az Egyesült Államokban, és több európai országban is megjelent. 

Ismét egy olyan könyvvel van dolgunk, ami már évek óta kallódott olvasatlanul a könyvespolcomon, azonban a Királyné lettem ezek között is kivételt képez, ugyanis korábban már elkezdtem olvasni. El is jutottam körülbelül a századik oldalig, de nem volt hozzá hangulatom és ha jól emlékszem, az iskolatáskámba sem bírtam belepasszírozni a kötetet, így inkább félbehagytam. Ez legalább három és fél éve történt, de azóta sem éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy ismét belekezdjek a könyvbe, de most úgy döntöttem, kerül, amibe kerül, én bizony bepótlom a lemaradást.

Azt le kell szögeznem, hogy most, miután elolvastam a regényt, cseppet sem csodálkozom azon, hogy ilyen sokáig nem tettem vele még egy próbát. Az első kétszáz oldal azt az időszakot öleli fel, amikor Marie Antoinette még Ausztriában van és azt várja, hogy Mária Terézia megegyezzen a franciákkal a házassága ügyében, illetve amikor felkészítik a rá váró szerepre. Őszintén be kell vallanom, ezek a részek meglehetősen unalmasak voltak. Persze akadtak érdekes részek, de engem nem igazán kötött le, nem volt semmi különösebb konfliktus sem és már tűkön ülve vártam, hogy Marie Antoinette végre eljusson Franciaországba és a dauphin felesége legyen. Valójában a könyv első fele nem volt más, csak a hosszú ausztriai várakozás időszaka, aminek a monotonitását végre megszakította az utazás és a találkozás a trónörökössel, a későbbi XVI. Lajossal. Miután belecsöppentünk Versailles világába, azonnal megváltozott a történet hangulata is. Sokkal pergősebbé és izgalmasabbá váltak az események, időnként már zúgott a fejem a sok francia névtől és az udvar furcsa szokásaitól. Ekkor kezdtem igazán beleélni magam a történetbe és ekkor kezdett a könyv igazán élvezhetővé válni.

Azon felül, hogy a Királyné lettem eleje meglehetősen vontatott, akadt még néhány zavaró dolog olvasás közben. Az egyik az volt, hogy a későbbi történésekre gondolva, nem igazán értem, hogy Marie Antoinette és XVI. Lajos hogyan fognak azokká az uralkodókká válni, akiket a forradalom taszít le a trónról. Itt ugyanis jótékonykodtak, a nép igényeit is szem előtt tartották és az eszeveszett pazarlásra utaló jelek sem mutatkoztak meg. Kíváncsi leszek, hogy az írónő miként fogja a későbbiekben beépíteni ezt a szálat a könyvbe. A másik, ami engem rettenetesen zavart, az a különböző nyelvek vegyítése volt. Sokszor előfordult olyan, hogy egy beszélgetést olvashatunk, ami franciául zajlik és a magyar nyelvű szövegben egyszer csak felbukkan néhány francia szó. Persze lábjegyzet nélkül. Egyrészt, nem beszélek franciául, így a lábjegyzet elfért volna a könyvben, másrészt, szerintem ennek semmi funkciója nem volt, inkább csak nevetségessé tette az olvasottakat. 

Összességében úgy tudnám jellemezni a könyvet, mint egy bevezető kötetet. Bár közel sem volt tökéletes, de rossznak se mondanám, leginkább olyan volt, mintha előkészítené a terepet a később, vélhetően sokkal érdekesebb részeknek. Én mindenképpen szeretném folytatnia  sorozatot, egyrészt azért, mert megvettem a második részt, másrészt mert a folytatások nagyon ígéretesnek tűnnek.