Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 11 - A hercegnő férjhez megy

Fülszöveg: El sem hiszitek, de Mia immár huszonhat éves, és szerelme Michaellal változatlan hőfokon lobog. Sűrű programjaik ellenére a fiúnak sikerül néhány napra egy Karib-tengeri szigetre csábítania a hercegnőt, ahol végre felteszi a várva-várt kérdést. Miának pedig sem a naplója, sem a pszichológusa tanácsára nincs szüksége ahhoz, hogy kimondja a boldogító igent.

De a mesés vakáció végeztével minden a feje tetejére áll: Grandmére kiszivárogtatja az esküvő részleteit, amiből egyetlen szó sem igaz, ráadásul Mia apja körül is sok a zűrzavar. Végül fény derül Phillipe herceg régóta őrzött titkára, és ez alapjaiban változtatja meg a hercegi család életét.

El sem tudom mondani, mennyire örültem, amikor megtudtam, hogy Meg Cabot megírta A neveletlen hercegnő naplójának tizenegyedik részét. Gyerekként az egyik kedvenc könyvsorozatom volt, így erre a részre úgy tekintettem, mint egy kis nosztalgiázásra, ami visszarepít azokba a régi szép időkbe és izgatottan vártam, hogy elkezdhessem olvasni.

Már az első oldalakon megbizonyosodhattam arról, hogy ezzel a könyvvel nem fogtam mellé. Felbukkantak a régi, jól ismert szereplők, akik semmit sem változtak azon nyolc év alatt, ami a két könyv cselekménye között telt el. A régi, mindig izguló és még mindig kissé gyerekes Miát láthattuk viszont Lillyvel, Tinával és persze Micheallal, illetve Grandmére is mindvégig jelen volt (örökéletű törtpeuszkárjával, Rommellel), aki gondoskodott arról, hogy mindig történjen valami, ami igazán felpörgeti az eseményeket. Egyszerűbben megfogalmazva, a régi szereplőgárda visszatért, és egytől egyig hozta mindenki a formáját.

A történet se lógott ki a sorozat többi részének sorából, Mia ismét belebonyolódott néhány nem várt eseménybe, amelyek szokás szerint túlnőttek rajta. Meg Cabot mindezt a rá jellemző humoros és laza hangnemben tálalta és bár be kell vallanom, féltem, hogy esetleg ki fog lógni az előző részek sorából esetleg látszódni fog, hogy az írónő egy hosszabb kihagyás után írta meg a könyvet, de hamar kiderült, hogy felesleges volt aggódnom. A szereplők személyisége tökéletesen illeszkedett ahhoz az énjükhöz, akit korábban megismerhettünk. Ugyan Miát egy kissé gyerekesnek tartottam, de ez sem rontotta el az élményt, amit Meg Cabot nyújtott ezzel a könyvvel, annak pedig nagyon örültem, hogy az utolsó oldalakon mindenki révbe ért.

Valójában nem is tudok mást mondani, mint hogy Meg Cabot- és Mia-rajongóknak kötelező olvasmány, aki szerette az előző részeket, annak ezt nem szabad kihagynia. Azt pedig csak mellékesen jegyzem meg, hogy gyönyörű lett a borító is. Egyszerű és nekem azonnal az esküvő témáját juttatta eszembe.