Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Fülszöveg: 1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…

A bejegyzés első mondatában le kell szögeznem, hogy én sosem gondoltam volna, hogy ez a könyv így fog nekem tetszeni. Amikor először hallottam róla, érdekesnek tűnt a könyv, egy teljesen szokatlan alapkoncepcióval. Eddig rendben is volt, de amikor megtudtam, hogy YA-ról van szó, előtörtek a műfajhoz kapcsolódó rossz emlékeim, kissé alábbhagyott a lelkesedésem és óvatosabban közeledtem a könyvhöz. Még amikor a könyvtárból elhoztam, akkor is csak halogattam az olvasást, ami óriási hiba volt, bár nem sejthettem, hogy egy kivételesen jó és érdekfeszítő YA-könyvet tartok a kezemben.

A könyvben nagyon nehéz kivetnivalót találni akár a hangulatteremtés, akár a cselekmény vagy a témaválasztás tekintetében. Komor hangvételű olvasmány, amiben a szerző kiválóan lefestette az első világháború zűrzavaros korszakát. Spanyolnátha, spiritizmus, szeánszok és rengeteg hagyma szolgált a történet alapjául, ami teljesen magával ragadott. Imádtam minden egyes sorát, amiből valóban áradt a korra jellemző babonaság és félelem. Hatalmas erőssége volt ennek a könyvnek az is, hogy egy jól ismert korszakot egy teljesen más szemszögből mutatott be, nem a megszokott módon. Valójában örültem neki, hogy végre van egy könyv az első világháborúról, ami nem (csak) a lövészárkokban játszódik.

A regényben nem a hangulat megválasztása volt az egyetlen szokatlan és merész döntés, hanem maga az alapkonfliktus, ami köré a szerző felépítette a könyvet, ami nem más, mint Stephen halála. Valójában ez az esemény adta meg a történet mozgatórugóját, ami merész választás egy YA-regényben, sőt, bármilyen könyvben. Ennek ellenére az írónő tudott bánni a történetnek ezzel a szálával is, és egy fantasztikus szellemtörténet kerekedett ki az egészből, ami a megfelelő módon volt tálalva. Nem olvashattunk hosszadalmas értekezéseket a szellemekről és nem is a kérdésen volt a hangsúly, hogy vajon léteznek-e. Maga Stephen állt a szellemtörténet középpontjában és persze Mary Shelley, akinek a szemszögéből megismerhetjük az eseményeket.

A könyv cselekmény szempontjából is teljesen rendben van, egy jól felépített logikus történetvezetéssel van dolgunk. Az egyetlen momentum, ami szúrta a szememet, az a főszereplővel kapcsolatos dolgok voltak. Legyen elég annyi, hogy Mary Shelley annyi mindent kiállt a történet során, hogy az már a legtöbb felnőtt embernek is sok lett volna, nemhogy egy 16 éves lánynak.  Ettől függetlenül persze egy tökéletesen felvázolt és megírt történettel van dolgunk, amit bátran ajánlok mindenkinek. Sosem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de a Fekete madarak árnyékban új kedvencem lett és szerintem ezt a könyvet egyszer mindenkinek meg kell próbálnia elolvasni.

A magyar kiadáshoz kapcsolódóan annyit kell megjegyeznem, hogy nem tudom, mi ez a borító. Az eredeti sokkal jobban sikerült, a történet hangulatát is jobban átadja és a borítón szereplő lány is jobban hasonlít Mary Shelley-re, mint akit a magyar változaton láthatunk.