And Then There Were None- minisorozat

Nos, gondolom Agatha Christie Tíz kicsi néger című könyvét nem igazán kell bemutatni, de ha valaki mégsem ismeri, annak a történetről dióhéjban annyit mondanék, hogy adva van tíz, egymásnak teljesen idegen ember, akit egy titokzatos vendéglátó meghív egy világtól elzárt szigetre, ahol a vendégeket sorra gyilkolják meg.

Mielőtt elkezdenék a sorozatról írni, le kell szögeznem egy tényt. Azon kevés emberek közé tartozom, akik nem voltak elragadtatva a könyvváltozattól. Valószínűleg ebben szerepet játszott az is, hogy egy iskolai versenyre olvastam, amire nem is akartam benevezni és csak minél előbb túl akartam esni az egészen. Emellett azt is be kell vallanom, hogy tizenkét évesen én meg is ijedtem ettől a könyvtől és ez lehet az egyik oka annak, hogy nagyon ritkán olvasok krimiket. Ezek után gondolom senkinek sem okozok meglepetést azzal, hogy nem is állt szándékomban megnézni a sorozatot. Azt már meg sem tudom mondani, mi vitt rá arra, hogy mégis belekezdjek, de egyik este mégis megtettem, másnap délelőtt pedig be is fejeztem.

A sorozat összességében nagyon tetszett. A kivitelezés csodálatos volt, minden a helyén volt. Kellőképpen hátborzongatóra sikeredett az összes rész, és hiába emlékeztem a gyilkos személyére, végigizgultam a történetet. Vera visszaemlékezéseit is nagyon jól oldották meg a készítők és örültem annak a megoldásnak, hogy mindig csak kisebb részleteket láthattunk. Mindemellett le kell szögeznem, hogy egy igazán könyvhű adaptációról van szó, ami változtatásokat pedig mégis végrehajtottak, azok nem mentek a történet rovására. A pluszba beleírt románc tetszett, örültem neki, és bevallom, naivan elkezdtem reménykedni egy másfajta befejezésben, különösen úgy, hogy könyvadaptáció esetén mint tudjuk, bármikor előfordulhat, hogy megváltoztatják a végkifejletet. Nos, egy kis változtatást valóban végrehajtottak, de nem igazán módosított az eseményeken, a cselekmény olyan mederben haladt tovább, ahogy a könyvben is.

Ezek azok a bizonyos figurák a sorozatból.
Hát, mit ne mondjak, véleményem
szerint egy kissé furcsára sikeredtek.

A szereplőgárdával is teljes mértékben elégedett voltam, mindenki nagyon jól hozta az adott karaktert. Negatívumként talán annyit tudnék megemlíteni, hogy az elején hirtelen bukkant fel tíz szereplő, akiket sokszor nem tudtam egymástól megkülönböztetni, bár ez nem feltétlenül a filmkészítők hibája, hiszen az eredeti történetben is hasonló módon, gyorsan ismerjük meg a szereplőket.  Azt még mindenképpen meg kell említenem, hogy Aiden Turner tökéletes volt Philip Lombardként, bár azt még mindig nem értem, korábban miért nem vettem észre, hogy milyen jóképű férfiról van szó.

Zárásképp nem is tudok mást mondani, mint hogy egy nagyon jó sorozatról van szó, mindenkinek csak ajánlom. Mióta befejeztem, a könyv újraolvasásához is kedvet kaptam, hátha most megváltozik róla a véleményem. Ki tudja, talán még az is előfordulhat, hogy szépen lassan elkezdek krimiket felvenni az olvasmánylistámba.