Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

Fülszöveg: 1900 ősze.
Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.
Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagy sikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

Miután elolvastam a sorozat előző részét, a Leányrablás Budapestent, nem kis mértékben lettem fanatikus rajongója Ambrózy bárónak (magyarán megmondva, visítottam, hogy el akarom olvasni azonnal A Rudnay-gyilkosságokat, miközben a húgom fejcsóválva nézett rám), így félredobtam a tanulnivalókat és folytattam a kalandozást a századfordulós Budapesten Milivel és a mufurc báróval.

A nyomozós szál most lassabban bontakozott ki, mint az előző részben, de cserébe egy olyan történetet kaptunk, ahol az érzelmekre nagyobb hangsúly került, a szereplők közötti kapcsolatokba más mélységben nyerhettünk betekintést. Itt természetesen a kedvenc párosomra, Ambrózy báróra és Milire gondolok, akiknek a közös ügyeik fergeteges helyzeteket teremtenek. A levegő pedig sokszor szinte szikrázott közöttük, így nagyon remélem, hogy a következő könyv során még közelebb kerülnek egymáshoz.

A képen a Tabán látható

A színen felbukkant néhány új szereplő (köztük volt olyan is, akit korábban is ismertünk, csak más néven), akik közül Cilit sikerült leginkább megkedvelnem. Cili szerepe kapcsán pedig azonnal eszembe jut a könyv másik erőssége, a pompás korrajz és az, ahogyan a szerző az adott helyszíneket bemutatta. Érdekes volt a különböző helyszíneken barangolni, hiszen fontos szerepet kapott a könyvben a Tabán (más szóval a budapesti alvilág) és a Női Kaszinó is. A kaszinó kapcsán meg kell említenem azt is, hogy Erdős Renée szerepeltetése is üde színfoltja lett a regénynek, a Milinek adott tanácsai például sokat dobtak az adott jeleneten, különösen, amikor elképzeltem, ahogyan Mili alkalmazza azokat a bárón, a többi mellékszereplő még mindig olyan szerethető vagy éppen könnyen gyűlölhető, szereptől függően, mint az előző részben volt. Istit külön kiemelném, azon regényalakok közé tartozik, akik aztán megérik a pénzüket. 

Nem is tudom, mit írhatnék erről a könyvről még. Ennek az egyik oka, hogy a kukacoskodó énem még mindig nem talált benne hibát (bár nehéz is lenne egy olyan könyvben hibát találni, ami miatt elfelejtettem leszállni a villamosról...), a másik pedig az, hogy sokáig húztam a bejegyzés megírását, így sajnos nem túl friss élményről van szó. Ennek ellenére csak annyit tudok mondani A Rudnay-gyilkosságokról, hogy olvassátok el, mert megéri!