Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Fülszöveg: Egy szép új világ, ahol a lányok már nem természetes úton születnek. Ahol a nőket az iskolákban csak arra tanítják meg, hogyan tudnak örömet okozni a férfiaknak, miután kikerültek a való világba A végzős év után a legmagasabb értékelést kapott lányok házastársakká válhatnak, hogy tehetős és befolyásos férjük mellett fiúkat szüljenek. A többi lány jövője mint szeretők és tanárok leírhatatlanul kegyetlen. freida és isabel legjobb barátnők, és biztosak abban, hogy évfolyamuk kiválóságaiként mindketten feleségek lesznek. De ahogy egyre feszültebbé válik az utolsó év, ahogy egyre nő a nyomás, hogy tökéletesek legyenek, isabel önsanyargatásba kezd, veszélyeztetve az egyetlen lényeges dolgot: a szépségét. A leendő férjek pedig megérkeznek, csak arra várva, hogy menyasszonyt válasszanak maguknak. freidának meg kell küzdenie a jövőjéért még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia az egyetlen embert, akit szeret és aki viszontszereti.

Rengeteget hallottam erről a könyvről, mielőtt belevágtam volna az olvasásba. Érdekesnek tűnt a szerző által felépített világ, de elsősorban az ragadta meg a fantáziámat, hogy egy sajnos nagyon is aktuális problémakört mutat be a könyv.

Az Örökké a tiéd olvasása kezdetén azt éreztem, hogy egy olyan világba csöppentem, ahol a szomorú valóság egy bizarr jövővel keveredik. Abban a világban jártam, ahol a lányokat csakis külső tulajdonságaik alapján ítélik meg, ahol nincs más dolguk, mint hogy szépek és buták legyenek, hogy a jövendő férjeik kellően okosnak és felsőbbrendűnek érezhessék magukat mellettük. Ebben a világban a lányokat elszeparált közösségekben nevelik arra, hogy egész életüket a férfiak kiszolgálásának szenteljék és ahol az életük nagy részét a közösségi hálón töltik. Eleinte abszurdnak tűnt ez a berendezkedés, de minél tovább olvastam, annál inkább kezdtem rádöbbenni, hogy félelmetes módon emlékeztet a mi világunkra. Ezután már egyszerűen csak sikítozni támadt kedvem, de sajnos rá kellett döbbennem, hogy rengeteg lány élete hasonlít arra, amit Louise O'Neill ábrázolt. 

Most, amikor a bejegyzést írom, hetekkel az olvasás befejezése után, a könyv kapcsán elsősorban nem a cselekmény jut eszembe, hanem a nők bemutatásának módja.. A történések, a különböző események persze mind hatással voltak rám, de a lányok életének bemutatásában rejlett leginkább a könyv erőssége. A könyv szereplőiről nehéz lenne bármit is írni, hiszen leginkább a lányokat mutatta be az írónő, de ez nem jelent mást, mint rengeteg Barbie-klónt, akik a "tökéletes nőt" hivatottak megtestesíteni. A legemberibb közölük isabel volt, aki szembeszállt a rá kiszabott sorssal és akit ezért azonnal ki is utáltak maguk közül. Az ő sorsában kísértetiesen tükröződik vissza a sajnos ma is divatos felfogás. Ha egy lány másképp gondolkodik, más szabályok szerint játszik, mint a többség, nincs helye a többi, "rendes" lány között. Valójában elkeserítő volt végigolvasni ezt a könyvet, rám telepedett egy frusztrált hangulat, amit az olvasás befejeztével még napokig éreztem, az utolsó oldalakon pedig a sírás kerülgetett.

Az Örökké a tiéd azon kevés könyvek sorába tartozik, amit nem csak ajánlanék mindenkinek, hanem egyenesen hozzávágnám (szó szerint) néhány lányhoz, hogy olvassa el. A regényben megjelenő évák, ahogyan a lányokat nevezik, szomorú képei azoknak, akik hasonló elvek szerint élik az életüket, önmagukat egy természetellenes állapotba belekényszerítve, és akiket sajnos nap mint nap láthatunk az utcán. Ha közölük csak egy is elolvasná ezt a könyvet, magára ismerne és változtatna a felfogásán, akkor már azt mondom, hogy a szerző felbecsülhetetlen értéket alkotott.