Naomi Novik: Rengeteg

Fülszöveg: Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül. Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Jaj, de jól esett ez a könyv! Nem is vettem észre, mennyire ki voltam éhezve egy hasonló kaliberű történetre, de a Rengetegben minden megvolt, amit csak az ember elvárhat egy igazán jó könyvtől. Már az első oldalakon magával ragadott a történet, amiben szerepe volt mind az igényes megfogalmazásnak, az erős kezdetnek és a jó történetépítésnek.

Meseszerűen indul a könyv, és Naomi Novik a regényét valóban a szláv mesék elemeire építette fel. Ez a szememben máris egy jó pontot jelentett, ugyanis egyrészt imádom a meséket, másrészt pedig a szláv mesevilágot is érdekesnek tartom. Ezek után bontakozott ki a történet, ami a mesterien ötvözte a misztikumot, a rejtélyt és a mágiát, ami igazán varázslatos elegyet eredményezett. A történetvezetés is mindvégig hibátlan maradt, Novik ugyanis mestere annak, hogy mindvégig fenntartsa a feszültséget. Imádtam, ahogy egyre több információt hintett el a Rengetegről, arról, hogy mégis miként lehetne megfékezni az előretörését. A történet lezárása pedig...nos, nem akarom lelőni a poént, de tökéletes volt.

A szereplőgárda kapcsán hatalmas pozitívumként tudom elkönyvelni azt a tényt, hogy a szereplők élettelik voltak. Én mindvégig úgy éreztem, árnyalt és jól kidolgozott szereplőkről olvashatok. Mindegyikük emberi alakként jelent meg, érzéseik voltak, problémákkal küszködtek, így sikerült a Rengetegnek elkerülnie azt a jelenséget, hogy a fantasy elemek mellett elvesznek a jellemrajzok.

Agnyeskát néha kissé idegesítőnek találtam, főként a könyv elején, nagyon sokszor éreztem, hogy ez a lány már feleslegesen értetlenkedik vagy generál problémákat, ellenben főszereplőnek tökéletes, érdekes volt az ő szemén keresztül látni a dolgokat, a regény során pedig látványos jellemfejlődésen esett át.  A Sárkányt azonnal megkedveltem, és bár az örökké mogorva, titokzatos szereplő képében tetszelgett, ami a legtöbb könyvben megtalálható, élmény volt róla olvasni. Ráadásul az elején kis kárörvendő mosolyokkal fogadtam, amikor jól leteremtette Agnyeskát, azt pedig nagyon jól mutatta be a szerző, hogy a lány véleménye a varázslóval kapcsolatban, ahogy egyre jobban kiismerték egymást.

Egy szó, mint száz, imádtam ezt a könyvet. Mindenkinek ajánlom az elolvasását, akit érdekel egy érdekes, izgalmas történet a szláv mesék világába ágyazva. Új kedvencet avattam ezzel a könyvvel és tényleg bárkinek ajánlanám nyugodt szívvel.