Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Fülszöveg:1950-et írunk, és miközben New Orleans francia negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét.

Ruta Sepetys magával ragadó jellemeket teremt, akárcsak a világon mindenütt nagy sikert aratott Árnyalatnyi remény című első regényében. A gazdag cselekményben titkok és hazugságok hálója szövődik, és a kísértő emlékeztető, hogy döntéseink sorsunkat alakítják.

Ruta Sepetys könyvére már a megjelenésekor felfigyeltem, majd a Libri egyik akciójában megvettem, azonban az olvasása mindeddig váratott magára. Végül két vizsga között mégis lekaptam a polcról, hiszen egyre inkább furdalt a kíváncsiság, hogy mit szeretnek ennyire rajta. Mivel sok jót hallottam róla, bizonyos elvárásokkal fogtam bele az olvasásba. 

Talán ez volt a baj, mert sajnos a könyv nem igazán nyerte el a tetszésemet, pedig én nagyon akartam szeretni. Rossznak sem nevezhetem, mégsem hozta azt, amit vártam tőle. Hiába tetszett a történetvezetés, hiába voltak jók a leírások és hiába szőtte az írónő ügyesen a különböző szálakat, mégis mindvégig azt éreztem, hogy ebből a történetből hiányzik valami. Amikor befejeztem az olvasást, akkor döbbentem rá, hogy valójában a könyv hangulatán érződött ez a hiány. Nem szippantott igazán magába a történet és a szereplők sorsáért sem izgultam igazán, így rendesen nem is sikerült őket megkedvelnem- vagy adott esetben meggyűlölnöm.

A történet nem igazán fogott meg, de az ötvenes évek New Orleansának és a francia negyednek ez mégis sikerült. Ami különösen tetszett, az az volt, hogy az írónőnek sikerült úgy ebbe a környezetbe helyeznie a történetet, hogy nem vált a nyelvezet sem közönségessé, márpedig ezt a hibát sok másik szerző elkövette már.

Sajnos mégsem vált az egyik kedvencemmé a mű, és valószínűleg Ruta Sepetys sem lesz az a szerző, akinek a könyveire azonnal le fogok csapni. Persze nem volt rossz olvasmány, de az igazi katartikus élmény elmaradt. Ennek ellenére az írónő másik könyvével, az Árnyalatnyi reménnyel is meg fogok még próbálkozni, hátha az jobban fog tetszeni.