C. W. Gortner: A királynő esküje

Fülszöveg: „Senki sem gondolta volna, hogy nagy tettekre születtem.” Így kezdődik C. W. Gortner, Az utolsó királynő és a Medici Katalin vallomásai népszerű szerzőjének legújabb regénye. Ezúttal Kasztíliai Izabella, kora egyik legbefolyásosabb királynőjének történetét beszéli el.

Izabellát alig tízévesen fivérével együtt elszakítják édesanyjuktól, és Henrik király udvarába küldik. Itt Izabella intrikák és összeesküvések áldozata lesz, mígnem tizenhét évesen Spanyolország legnagyobb királyságának, Kasztíliának trónörökösévé válik. Miközben fenyegető konfliktusok és harcok révén sikerül megőriznie a koronát, eltökéli, hogy ahhoz a férfihoz megy feleségül, akit szeret, és akit tiltanak tőle. 
Izabella harcos szellem volt, aki egyesítette a széthullott országot, hithű katolikus, akinek uralkodása alatt megerősödött az inkvizíció, ugyanakkor előrelátó uralkodó, aki útnak indította Kolumbusz Kristóf armadáját az Újvilág meghódítására. 

A történelmi regények rendíthetetlen rajongójaként régóta szemeztem C. W. Gortner könyveivel, mire egyik rendelésem során A királynő esküje a kosaramba került. Kasztíliai Izabelláról eddig nem tudtam túl sokat, sőt valójában csak annyit, amennyit az iskolai történelemkönyvekben olvashattam róla- úgy egy bekezdés erejéig. Ez a mű tökéletesen kipótolta az ismereteimet, hiszen Izabella életét a gyerekkorától követhettem végig, egészen addig, Kolumbusz Kristóf elindult Amerikába.

Ráadásul egy nagyon jó könyvet olvashattam. Fantasztikus volt a korrajz, a jellemábrázolás és számomra az is egy jó pontot jelentett, hogy az író majdnem mindenben a valóságra támaszkodott. Emellett minden egyes sor elolvasásakor úgy éreztem, hogy egy minden tekintetben igényes könyvet tartok a kezemben, hiszen a szerző tisztességes munkát végzett.

A regény alakjait, akik mind egy szálig éltek a valóságban is, szintén jól ábrázolta a szerző. Izabella mindvégig szimpatikus szereplő maradt, annak ellenére, hogy néhány intézkedése (például az inkvizíció bevezetése), erősen megkérdőjelezhető. Ferdinándot hozzá hasonlóan könnyű volt megkedvelni, annak ellenére, hogy neki is megvoltak a maga hibái.

A könyv pedig hiába egy igencsak terjedelmes alkotás, olvasás közben egyetlen percig sem unatkoztam. Valójában egy pergős, szórakoztató és valósághű regényt olvashattam, ami olyan élményt nyújtott, hogy a szerző többi könyvét is el szeretném olvasni. A királynő esküjével kapcsolatban nyugodtan elmondhatom, hogy a gyönyörű borító értékes belsőt takar, és aki szereti a hasonló témájú műveket, annak érdemes megpróbálkoznia vele.