Vivien Holloway: Mesterkulcs

Fülszöveg: „Gyerekkoromban számtalanszor halottam a mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk többsége és mindent tudott a fegyverekről.
Amikor a legendás mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

Régóta szemezgettem már ezzel a kis könyvecskével, majd a közelmúltban ráakadtam a testvérem polcán, így belefogtam az olvasásába. Nem is tudtam, mire számítottam, amikor elkezdtem. Egész jó kis steampunk történetnek tűnt, amit még érdekesebbé tett a tény, hogy egy magyar írónő műve. Elképzelésem se volt, hogy mit várjak, de nem gondolkodtam sokat azon, hogy elkezdjem-e, ugyanis a könyv hossza nem éri el a 80 oldalt. Arra gondoltam, ha nem tetszik, akkor sem tart sokáig végigolvasni és nem is megy el rá túl sok időm.

Miután belekezdtem, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy kár volt ekkora gondot csinálnom abból, hogy elolvassam-e, ugyanis az írónő megmutatta, hogy a rövid terjedelmet tudja kezelni és egy fantasztikus művet írt. A történet pergős, humoros, fordulatos, az alapkoncepció is eredeti, egyedi és fantáziadús (egy tolvajcsaládot steampunk környezetbe helyezett), a szereplők pedig könnyű megkedvelni és elég sokat megtudtunk róluk. Ez szerintem azt bizonyítja, hogy Vivien Holloway tényleg tud írni, ugyanis nem lehet egyszerű ilyen rövid terjedelemben visszaadni ennyi információt, azonban én a könyv rövidségére úgy tekintettem, mint a mű egyetlen hibájára. Szívesen olvastam volna tovább Winie történetét, és amikor az utolsó oldalakat is befejeztem, kedvem támadt a hajamat tépni és csak az járt a fejemben, mekkora szerencsém van, hogy kéznél van a második rész.

A felépített világ fantasztikus volt (remélem, részről részre egyre többet fogunk róla megtudni), a főszereplő Winie pedig egy belevaló, szeretnivaló kemény hősnő, aki hamar elnyeri az olvasó szimpátiáját. A nővérének tökéletes ellentéte és különösen szórakoztató volt azokat a részeket olvasni, ahol mindkét lány szerepelt. A címben szereplő Mesterkulcs ötlete szintén nagyon tetszett. A szerző fantáziáját csak dicsérni tudom, ugyanis számos olyan elemet épített a könyvébe, amiről máshol nem olvastam, ez pedig szintén a történet értékét növeli. Az írásmód is igényes volt, a megfogalmazás szép, ráadásul humoros is volt a regény. Egyetlen olyan dolog van, amit fel lehet róni a Mesterkulcsnak, az pedig nem más, mint az, hogy rövid. Amikorra teljesen elmerültem a könyv világában és egyre izgatottabban vártam, hogy mi fog történni, kegyetlen módon vége lett a történetnek, én pedig csak meredten bámultam a lapokat, majd kihevertem a megrázkódtatást és elmentem a második részért.

Összességében a könyvet elolvasni csodás élmény és mindenkinek ajánlom, akit érdekel a steampunk műfaj vagy szívesen olvasna magyar írótól, de akik egy rövid, szórakoztató olvasmányra várnak, azok is bátran vágjanak bele, valószínűleg nem fogják megbánni az olvasását.