Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra

Fülszöveg: Holly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…
Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszerû ReadySet dobosa.

Az internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók, amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel…

Először is azt kell bevallanom ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy sokáig vonakodtam elolvasni. Drága hugicám persze próbált meggyőzni, hogy milyen jó, de én kőkeményen ellenálltam a rábeszélésnek, majd amikor belekezdtem angolul J. M. Barrie Pán Péterébe, azt éreztem, hogy ezt le kell öblítenem valami egyszerűbb, könnyedebb történettel. Hát így került hozzám Marni Bates Rocksztárt kaptam karácsonyra című könyve, ami meglepő módon tetszett, sőt ahhoz sincs szívem, hogy bármi rosszat írjak vagy mondjak róla.

Egy pergős és vicces tinikönyvről van szó valójában. Könnyed kikapcsolódást biztosít és abban különbözik napjaink oly divatos YA-regényeitől, hogy nincs benne semmi természetfeletti (amiért áldom az írónőt és a kiadót is) és a főszereplő páros hihetetlenül édes. Olvasás közben sokszor nosztalgikus hangulatom támadt, annyira emlékeztetett Meg Cabot A neveletlen hercegnő naplója című könyvsorozatára, aminek öt-hat évvel ezelőtt hatalmas rajongója voltam. Valójában most ébredtem rá, hogy nekem mennyire hiányoztak a cukormázas lányregények.

Ha a könyv szereplőgárdáját ha tüzetesen megvizsgáljuk, tipikus tinikönyvek tipikus alakjaival találkozunk, akiket könnyű a szívünkbe zárni és ezek a szokványos karakterek sem válnak a regény kárára. Rengeteget nevettem Katasztrófa Holly szerencsétlenkedésein, akit Nick nevezett el így, de szegény lány valóban borzasztó szerencsétlen. Már-már rám emlékeztet. :) Persze Nick (alias Dögös Pasi) sem maradt el mögötte, akit szintén nagyon könnyű volt megszeretni. Ugyan a szörnyeteg unokatestvérek már tényleg nagyon klisés karaktereknek számítottak, de azt el kell ismernem, hogy szükség volt rájuk, ha másért nem, hát azért, hogy előremozdítsák a cselekményt.

Amit nem hittem volna, az az, hogy én ezt a könyvet ilyen szórakoztatónak és tüneményesnek fogom találni. Valójában a borító és a cím alapján rögtön véleményt formáltam róla (és azt is be kell vallanom, hogy a LOL-könyvek sorozatcímként is riasztottak és csak az járt a fejemben, hogy te jóságos ég, mégis mi ez), de most mégis megtörtént a csoda és az egekig magasztalom ezt a regényt. Be kell vallanom, hogy nagyon élveztem és legközelebb (valószínűleg) unszolás nélkül fogok újabb LOL-könyvet a kezembe venni (bár a bizalmamat jelenleg még csak Marni érdemelte ki).

Végezetül pedig ajánlanom kéne valakinek ezt a könyvet. Nos, elsősorban tiniknek ajánlom, de az idősebb korosztályokból is bátran olvassa el mindenki, aki egy könnyed, szórakoztató történetre vágyik, amin sokat lehet mosolyogni.

Azért az eredeti borító nekem jobban tetszik,
 ez alapján bátrabban olvastam volna el