Elin Hilderbrand: A sziget

Fülszöveg: Azt hitték, ez az a hely, ahol semmi sem forgathatja fel az életüket.

A Tate családnak generációk óta van nyaralója a vadregényes szigeten, Tuckernuckon. Több mint egy évtizede üresen áll, de most Birdie szeretne egy hetet együtt tölteni Chess-szel, mielőtt a lánya hozzámegy Michael Morganhez. Aztán megtörténik az elképzelhetetlen: a tökéletes Chess (gyönyörű, gazdag, jól nevelt, sikeres gasztrorovat-szerkesztő) szakít a hasonlóan tökéletes vőlegényével. Aztán otthagyja az állását és a New York-i lakását – mindezt magyarázat nélkül. Majd a helyzet tovább bonyolódik, amikor Michael hegymászás közben meghal, és Chess önmagát hibáztatja a történtekért.

Birdie meghívja fiatalabb lányát, Tate-et (a csinos és naiv komputerzsenit) és a saját bohém kurátor húgát (akinek híres szobrász férje évekkel korábban öngyilkos lett), hogy csatlakozzon hozzájuk júliusra a szigetre, és hármuk egyesített erejével átsegítsék Chesst a lelki válságon. Az ellátásukról az egykori gondnokuk fia, Barrett Lee gondoskodik, hiszen a szigeten se meleg víz, se telefon, se komp. A jóképű fiatalember mindig is Chesshez vonzódott, ám most felébreszti a Tate-ben lánykora óta szunnyadó szerelmet.
Bármennyire is háborítatlan a sziget, a négy nő élete újabb és újabb fordulatokat hoz: Tate és bimbózó kapcsolata Barrett-tel, India és az akadémiáján festőhallgató Lula Simpson viszonya, Birdie, akit meglep a volt férje hirtelen feltámadt gyengédsége, és végül Chess, aki a naplójában felfedi minden titkát, a szomorú szakítását a normális élettel és Michael halálát.

Az Alexandra tavalyi akciójában bukkantam rá erre a könyvre, és emlékszem, sokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e, de végül arra jutottam, hogy az ára miatt mindenképp megéri, akkor is, ha csak egyszer olvasom el, utána pedig a polc egyik távoli zugába száműzöm. Jól döntöttem akkor a boltban, ugyanis ez a mű nem lett a kedvencem, de mégsem bántam meg sem az elolvasását, sem a megvásárlását.

Szórakoztató, érdekes olvasmány volt, és igazán élveztem, hogy arról olvashatok, hogy a négy nő hogyan merült el a különböző emlékekben a világ által érintetlen szigeten, majd hogyan derül fény a problémáikra és a titkaikra. A történet eleinte Chess körül forgott, azonban a vőlegényével való szakításának és Micheal halálának részleteire csak a könyv végén derült fény, amivel az írónő valószínűleg az olvasó érdeklődését próbálta fenntartani, azonban engem néhol idegesített. Chess alakját sem találtam rokonszenvesnek, és néhol csak azt kívántam, bár derülne fény a vele kapcsolatos részletekre, majd térnénk át a könyv többi szereplőjére, akiket nála jobban sikerült megkedvelnem. Birdie és India karakterét azért szerettem meg, mert annak ellenére, hogy ők az idősebb generációt képviselték, meglehetősen hasonló gondokkal küszködtek, mint Birdie lányai, ez pedig elősegítette azt, hogy ugyanolyan valóságos szereplőknek érezzem őket, mint a többieket és így róluk is élmény volt olvasni. Négyük közül azonban én Tate-et kedveltem meg leginkább, talán ő volt az, aki a legnagyobb utat járta be és akinek az életébe a legnagyobb változást hozta a Tuckernuckon töltött hónap. A könyv helyszíne, a kis elhagyatott sziget, Tuckernuck is különös hangulatot kölcsönzött a műnek. Egy hely, amit a modern technika és a hétköznapok pörgése nem ér el... Nekem nagyon megtetszett a gondolat.

Nem volt rossz ez a könyv, legalábbis egyszer mindenképp megérte elolvasni. Tetszett, ahogy a szerző a négy nő viszonyát ábrázolta, ráadásul úgy írt a szigetről, hogy én is úgy éreztem, mintha Tuckernuckon lennék. Valójában olyan olvasmányról van szó, amivel egyszer megéri próbálkozni, ugyanis egyszerre szórakoztat és bont ki különböző problémákat. Nekem nem lett ugyan nagy kedvencem, de egyszeri olvasásra tökéletes volt. Leginkább női olvasőknak ajánlom, és közülük is azoknak, akik egy kicsit könnyedebb szórakozásra vágynak, illetve olyan könyvre, aminek az alapkonfliktusát mindennapi problémák adják.