Németh László: Iszony

Ismét egy olyan könyvet olvastam, amire már régen kíváncsi voltam, de csak tologattam magam előtt az olvasását. Őszintén szólva, tartottam tőle, hogy nehéz olvasmány lesz és megviselne a történet. Nos, nem is tévedtem, mindkét sejtésem valóra vált, mindamellett azonban csodálatos élményt jelentett az olvasás és egy cseppet sem bántam meg, hogy végre belevágtam a könyvbe. Eleinte megszenvedtem a mű stílusával is. Az első száz oldal olvasása nehézkesen és elképesztően lassan ment, nem tudtam megszokni Németh László stílusát, alig haladtam a könyvvel. Később sikerült ehhez hozzászoknom és ezután sokkal élvezhetőbbé is vált maga a történet.

Amikor bekapcsolódunk a történésekbe, azonnal megismerjük Nellit és hamarosan felbukkan Sanyi is, aki a lánynak udvarol, aki az első pillanattól fogva ódzkodik tőle. Így kettőjük kapcsolatának minden rezdülését nyomon követhetjük. Pontosan bepillantást nyerhetünk abba, hogy mi vitte rá Nellit, hogy igent mondjon Sanyinak, hogyan éltek együtt és mi vezetett kettejük tragédiájához. Az eseményeket mindvégig Nelli szemszögéből követhetjük nyomon, aminek kapcsán én egyszerűen csak bámultam, hogy Németh László milyen aprólékosan és tökéletesen ábrázolt egy olyan nőt, akinek az érzéseit a legtöbb ember csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudja megérteni.

Olvasgattam mások véleményét is és nagyon elszomorított, hogy sokan azt írták, hogy nem tudták megérteni Nellit vagy egyenesen őrültnek vagy éppen rossz embernek tartották. Szerintem egyik sem igaz rá, egyszerűen csak más volt, mint az átlag és sajnos nem volt számára hely ebben a világban. Számomra az Iszony leginkább azt mutatta meg, hogy milyen következményekkel járhat, ha valaki jobb meggyőződése ellenére, társadalmi nyomásra hoz meg egy fontos döntést. A könyv remek lélekrajzot jelenít meg, Nelli minden gondolatát, minden érzését megismerjük. Engem ezek az érzések teljesen magukba szippantottak és nagyon fájt a szívem Nelliért. Sanyi alapjában véve nem volt rossz ember, de cseppet sem illett Nellihez, nem tudta és nem is próbálta megérteni a feleségét. És bár tisztában vagyok vele, hogy Sanyit nem a rossz szándék vezérelte, nem tudtam együttérezni vele. Mindig csak a saját igényeit tartotta szem előtt, a legtöbbször önző gyerek módjára viselkedett, Nelli pedig Sanyi természetének az áldozata lett. 

Összességében azt tudom mondani, hogy mindenképpen megéri elolvasni ezt a könyvet. Szívszorító és fájdalmas, de maradandó élmény is egyben. Ezt a történetet szerintem mindenkinek meg kellene ismernie, hiszen nem Nellivel volt a baj, hanem azzal a világgal, ami belekényszerítette abba a helyzetbe és abba a szerepbe, amitől irtózott. És bár nem szoktam az olvasmányaimból idézeteket kiragadni, ezt a bejegyzést most Németh László leginkább ideillő és nagyon is igaz gondolatával zárom: "Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának.".