Khaled Hosseini: Papírsárkányok

Fülszöveg: Khaled Hosseini nemzetközi áttörést hozó, 80 országban megjelent sikerkönyve, a Papírsárkányok egy nem mindennapi barátság felejthetetlen és megható története, ami egy tehetős fiú és a család szolgájának fia között szövődik egy pusztulásra ítélt ország végnapjaiban. A két fiút közös élményeik és kedvenc időtöltésük, a sárkányeregetés köti össze. Egy szörnyű esemény azonban örökre megváltoztatja életüket. Amir cserbenhagyja barátját, Haszant és a gondtalan gyerekkor ezzel véget ér. Amir hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, ám nem tud szabadulni egykori tette miatti bűntudatától. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. A megtépázott, vérzivatarok áztatta ország romjain végre jóváteheti azt, amit elrontott, és megszabadulhat a bűntudat és a fájdalom terhétől. A hol izgalmas, hol szívszorító fordulatokban bővelkedő regény tényfeltáró módon ábrázolja az afgán történelem nemzetiségi, vallási és társadalmi hátterét. Egy korábban a világ szeme elől eldugott ország népével és kultúrájával ismerkedhetünk meg, testközelben érezhetjük Afganisztánt, amely az új évezred világpolitikájának sarkpontjává vált.

Nem ez az első könyvem a szerzőtől, korábban volt szerencsém az Ezeregy tündöklő nap című művéhez, ami azonnal magába szippantott. Valami hasonlót vártam a Papírsárkányoktól is, amikor belevágtam. Azt azonnal le kell szögeznem, hogy Khaled Hosseini ismét bebizonyította, hogy tud olyan történetet írni, ami olvasás közben szinte a bőröm alá kúszik, de közben nem hagyott nyugodni az a kellemetlen érzés, hogy a Papírsárkányok valószínűleg nem a legjobban sikerült műve.

Elsősorban azt kell leszögeznem, hogy nagyon olvasmányos könyv volt, letenni sem bírtam, annyira felpörgetett és annyira akartam tudni, hogy mi fog történni. Amir és Haszan barátsága gyönyörűen van megírva és bár az elején nem kedveltem Amirt, a végére nagyon megszerettem, Haszan pedig maga volt a megtestesült jóság, már-már a feddhetetlensége tette hihetetlenné a jellemét. Ő volt az a szereplők közül, akiért mindvégig fájt a szívem és bíztam benne, hogy a története jó véget fog érni, még akkor is, ha tudtam, hogy a tálibok uralta Afganisztánban ez szinte lehetetlen.

A külföldi borítók közül ez
valamiért nagyon megfogott

Ami számomra a könyv gyenge pontját jelentette, hogy az író egy idő után öntötte magából a sablonos eseményeket. A könyv közepén már sejteni lehetett, hogy Amirnak milyen utat kell bejárnia ahhoz, hogy jobb emberré váljon, szembenézzen a hibájával és vezekeljen azért, mert elárulta Haszant. Ezzel a momentummal pedig eljutottunk oda, hogy a könyvből egy túlzottan hatásvadász történet kerekedett ki, ami be akarta mutatni Afganisztán szovjet megszállását, majd a tálibok uralmát, emellett az afgán és az iszlám kultúrába is bepillantást akart engedni. Ezek mind meg is történtek, de a szerző ennek a bemutatásnak a kivitelezéséhez az összes elképzelhető hollywoodi klisét felhasználta. Elöljáróban legyen elég annyi, hogy a könyv közepén ráéreztem a végkifejletre is és fogadni mertem volna, hogy Amir miként fogja jóvá tenni azt, hogy gyerekkorukban cserben hagyta Haszant. A véletlenekből is kicsit sok akadt a történetben, de amikor a tálib katona személyére fény derült, akkor kedvem támadt a fejemet a falba verni. Korábban volt egy gondolatom, hogy milyen kiszámítható fordulat lenne, ha az adott személy lenne az a tálib katona és láss csodát, néhány oldallal később kiderült, hogy tényleg ő az. Ekkor kezdtem el azt érezni, hogy ez a szegény történet kezd elsodródni egy hollywoodi maszlag irányába. 

Összességében nem nevezném rossz könyvnek a Papírsárkányokat. Szívszorító olvasmány, abból a fajtából, amelyik az olvasás befejezése után sem ereszt, de az amerikai máz rossz irányba vitte el a történetet. Az alapkoncepció jó volt, a történet kibontása szintén és a lezárással is ki tudtam volna békülni, ha a már-már kínosan hatásvadász elemek nem lettek volna benne. Zárásképp azt tudom mondani, hogy nem bántam meg az elolvasását, hatalmas élmény volt, de a tökéletes könyvtől azért messze van a Papírsárkányok.