Claude Anet: Mayerling

Fülszöveg: Ugyan mi köze lehetne Ferenc József császár egyszülött fiának, az Osztrák-Magyar Monarchia koronahercegének egy olyan leányhoz, akinek – bár a bécsi arisztokrácia köreihez tartozik – nemesi rangja nem elég magas ahhoz, hogy a Hofburgban fogadják? Mégis: Mary és Rudolf szenvedélyesen egymásba szerettek. Mary csak 16 éves volt, szinte gyereklány. Titokban tartott szerelmük tragédiába torkollott az 1889. január 29-én, a mayerlingi vadászkastélyban eldördülő lövésekkel. Az író a maga lendületes tehetségével rekonstruálta Mary Vetsera rövid ideig tartó szerelmi idilljét, mely egyben az osztrák uralkodóház történelmének egy lapja is. 

Claude Anet a múlt század első felének népszerű regényírója volt, számos műve magyarul is megjelent. Érdekes, hogy ezt a regényét eddig nem fordították le, holott több film is készült belőle: először 1936-ban Danielle Darieux-vel és Charles Boyer-vel, később Audrey Hepburnnel és Mel Ferrerrel, legutóbb pedig Catherine Deneuve és Omar Shariff főszereplésével.

Még tavaly nyáron, az Alexandra szokásos leárazásán zsákmányoltam ezt az alig 200 oldalas kis könyvet, de az elolvasására csak nemrégiben kerítettem sort. Egyre kíváncsibb lettem erre a műre és őszintén szólva, arra gondoltam, hogy belekezdek addig, amíg itthon vagyok, egy ilyen kis rövid könyvet úgyse érné meg beletuszkolni a bőröndbe, ráadásul Bécsig simán a végére érnék. A lényeg az, hogy végre sikerült megejtenem az olvasást, de a Mayerling sajnos messze elmaradt az elvárásaimtól.

Akik régebben követik a blogomat, tudják, hogy szeretem a történelmi regényeket és szép számban olvasom őket. Az teljesen magától értetődő, hogy ez a műfaj nem teljesen objektív, természetes, hogy a szerző jobban szimpatizál egy-egy szereplővel és hogy egyes alakok motivációt és érzéseit sokkal könnyebben tudja befogadni, mint másokét. Ezzel nincs is semmi baj, egészen addig, amíg az a szerző nem rugaszkodik el a nyilvánvaló történelmi tényektől, azonban az már számomra hatalmas nagy problémát jelent, amiről ebben az esetben szó van. Mindvégig olyan érzésem volt, hogy túlontúl idealizált és romantikus az írás. Rudolf alakját mindvégig megpróbálta a lehető legszebb fényben feltüntetni, a herceg hánytatott sorsáról szóló érzelemdús leírások tarkították a regényt, olyan tényeket mellőzve, amiket a szakirodalmak rendszeresen említenek.

A mayerlingi vadászkastély

 A másik dolog, ami igencsak szúrta a szememet, az Mary és Rudolf kapcsolatának a bemutatása volt. Mindvégig úgy éreztem, hogy a szerző szemében a pár arra hivatott, hogy Rómeó és Júlia méltó utóda lehessen, az őszinte, tiszta és síron túl is tartó szerelmet jelképezzék. Hát, nem is tudom, de számomra a trónörökös és Mary Vetsera szerelme nem ezt jelképezi. Mary szerintem sokkal inkább tekinthető egy naiv, befolyásolható fiatal lánynak, aki bálványozta a trónörököst, Rudolf pedig inkább társat keresett a régóta tervezett öngyilkosságához. Persze erről lehet vitatkozni, de ebben a könyvben a szereplők érzelmeinek bemutatása szerintem több sebből is vérzett. Valójában olyan érzésem volt, mintha a szerző utánanézett volna a jól ismert tényeknek és azokat a maga szájíze szerint alakította volna, hogy kellően romantikus történetet eredményezhessen.

A könyv másik gyenge pontját a stílusa jelentette. Az írásmód egyszerűen borzalmas volt. Drámainak szánt mondatok tarkítják a könyvet, azonban ezek ahelyett, hogy elérnék a kívánt hatást, mesterkéltté teszik az írást és lassú kínszenvedéssé változtatják az olvasást. Sokszor olyan érzésem volt, mintha a szerző egy iskolás gyerek mondataival tálalná a könyvet.

Összességében azt mondhatom, hogy a fent említett elemek kissé nehézkessé tették számomra az olvasást, így senkinek se tudnám igazán nyugodt szívvel ajánlani. Ha valakit nagyon érdekel Rudolf és Mary története, az esetleg megpróbálhatja elolvasni, de szerintem jelen esetben a szakirodalom sokkal jobb választás. A Mayerling számomra sajnos csak azon könyvek egyike lesz valószínűleg, amiket nyögvenyelősen végigolvasok, néhány hónap múlva pedig a legélénkebb emlékem az lesz velük kapcsolatban, hogy milyen tortúrát jelentett az olvasása.