2015. november 15., vasárnap

Joyce Maynard: Nyárutó


Fülszöveg: Közeledik a nyár vége, a munka ünnepe fullasztó hőséggel köszönt a New Hampshire-i Holton Millsre, ahol a magányos, tizenhárom éves Henry többnyire tévénézéssel, olvasással és álmodozással üti el az idejét; egyetlen társasága elvált és érzelmileg labilis anyja. Az ünnepi hétvége előtti csütörtökön azonban egy titokzatos, vérző férfi, Frank kér segítséget Henrytől. A következő öt nap alatt Henry megismeri az élet legfontosabb leckéit, a féltékenység torokszorító fájdalmát, az árulás erejét, hogy áldozatot kell hoznunk a szeretteinkért – és hogy érdemes várni az igazi szerelemre.

Valami oknál fogva én ebbe a könyvbe csak nagyon nehezen kezdtem bele. Számtalanszor elolvastam a fülszövegét, de ezen felül másképpen sosem volt közöm ehhez a regényhez. Nem kifejezetten fogott meg az alaptörténete, nem is terveztem az elolvasását, azonban nyáron 900 Ft-ért láttam, ennek az árnak pedig lehetetlen volt ellenállni. Meg egyébként is, ennyiért bármelyik könyvet megéri megvenni, így a Nyárutó hazajött velem.

Kivételesen nem is halogattam sokáig azt, hogy bele is kezdjek, és ekkor szembesültem az első dologgal, ami óriási meglepetést okozott, mégpedig azzal, hogy mennyire igényesen és szépen ír Joyce Maynard. Az írásmód, a történet megfogalmazása egyszerűen gyönyörű volt, a mű valójában a szépirodalom igényeit is kielégíti ebből a szempontból. A kidolgozás is mesteri alaposságra utal, ugyanis annak ellenére, hogy a végkifejletet sejtettem, számtalanszor megborzongtam olvasás közben, arra várva, hogy történjen valami, ami más irányba tereli az eseményeket. A szerző pedig ezen a ponton különösen kegyetlenül játszadozik az olvasóival, hiszen nem is egyszer villantja fel a jobb befejezés lehetőségét, az elkerülhetetlen eseményeket pedig folyton késlelteti.

Ami pedig különösen érdekessé tette a könyvet, az volt, hogy Henry szemszögéből láthattuk az eseményeket. Különös volt egy tizenhárom éves fiú szemén keresztül látni az érzelmileg labilis anyját, illetve azt, hogy milyen hatással vannak rá azok az események és érzelmek, amik számára teljesen újak és amiket nem is ért meg egészen. Ez az elbeszélésmód is még inkább arra ösztönzött, hogy haladjak a könyvvel, mert kíváncsi voltam, hogy Henry hogyan látja a történéseket.

Valójában egy elképesztően keserédes történetről van szó, ami egyszerre fájdítja meg az olvasó szívét, hatja meg és gondolkodtatja el. Megérte elolvasni, már csak azért is, mert eddig nem hittem volna, hogy egy könyv ennyi különböző érzelmet tud előhozni belőlem,  a Nyárutó viszont bebizonyította, hogy ez mégis lehetséges. Joyce Maynard írásmódja pedig különösen gyönyörű és nagyon könnyen elvarázsol, ezek után szívesen olvasnék még tőle.

4 megjegyzés:

  1. Én is többször találkoztam már ezzel a könyvvel, de valahogy én sem éreztem, hogy mindenképpen el akarom olvasni. De értékelésedet olvasva, nyugodtan tehetek vele egy próbát. :) Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valami gond lehet ezzel a fülszöveggel, ha te is így vagy vele :) De mindenképpen kezdj bele egyszer, megéri :))

      Törlés
  2. Ritka eset, de nekem a belőle készült film is nagyon jól sikerült!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd ha lesz rá időm, megnézem :) Egyre kíváncsibb vagyok rá :))

      Törlés