Anita Amirrezvani: A virágok vére

Fülszöveg: „Egyszer volt, hol nem volt. Isten előtt semmi sem volt.” – így kezdődnek a mesék A virágok vére című regényben, amelyek átszövik, kiszínezik és árnyalják a 17. századi Iránban játszódó történetet és megkönnyítik egy tizennégy éves lány felnőtté válását. Mintha Az ezeregy éjszaka meséi folytatódnának, úgy válik hátterévé a mese a valóságnak és a valóság a mesének. A fiatal lány éppen férjhez menés előtt áll, amikor szeretett apjának halála miatt hozomány nélkül marad. Kénytelen elhagyni faluját és anyjával Iszfahánba indul apja féltestvéréhez. A gazdag nagybácsi, aki szőnyegtervező a legendás Nagy Abbász sah udvarában, felkarolja a szegény rokonokat. Szolgálóként bánik velük, mégis ő bátorítja a lányt, hogy tanulja ki a mesterséget.
A lány tehetséges szőnyegtervezőnek bizonyul, bár a férfiak uralta szakmában nincs sok esélye az érvényesülésre. Titkos házasságra kényszerül, ami idővel választás elé állítja: vagy lemond emberi méltóságáról, vagy mindent kockára téve követi lelkének belső hangját és a saját lábára áll… A regény a csodálatos perzsaszőnyegek világába kalauzol el bennünket – megismerjük készítésüket, történetüket, időtlen mintáik jelentőségét és üzenetét, csillogó színeik forrását.

Másfél évvel ezelőtt már olvastam ezt a könyvet, azonban az utóbbi hetekben rám tört az újraolvasás iránti ellenállhatatlan vágy, aminek nem is sokáig álltam ellen. Az előző olvasásból nem sok mindenre emlékeztem, csak homályos emlékfoszlányok maradtak a történetről, még a gyönyörű mesék tartalmát sem tudtam felidézni, viszont éppen ettől vált különleges élménnyé az újraolvasás, hiszen többé-kevésbé tudtam, hogy mire számítsak, de néhol úgy izgultam a főszereplő lányért, mintha először lenne a kezemben a könyv.

A történetet legtalálóbban a varázslatos szóval tudnám jellemezni. Az írónő csodálatosan keltette életre az 1600-as évek Iránját, minden során látszik, hogy milyen alaposan utánajárt az adott kornak és területnek, amibe a művet ágyazta. Különösen tetszettek a mesék, amiket beleszőtt az írásba. Mindegyik tökéletesen illeszkedett ahhoz a részhez, aminek a kapcsán olvashattuk őket, valójában úgy belesimultak a történetbe, hogy egyszer sem jutott eszembe, hogy akár ezek nélkül is összeállhatott volna a könyv. Én egyszerűen imádtam őket és mindig izgatottan vártam a következő mesét.

A másik téma, ami különlegessé tette a könyvet, a szőnyegkészítés volt. Hosszú és részletes leírások tarkították a könyvet erről a mesterségről, amik nagyon érdekesek voltak. Végigkövethettem, hogy milyen alaposságot igényel a minta megtervezése, a színek kiválasztása és végül a szőnyeg elkészítése. A főszereplő lány mindennapjaiban fontos szerepet játszottak ezek a műalkotások, miközben a történet elején megismert kislány felnőtt és lassacskán megismerte a világot. Ennek kapcsán meg kell jegyeznem, hogy a könyv egy bizonyos ponton nagyon erotikussá vált. Amikor először olvastam, nem is értettem, hogy mit keresnek ezek a részek ebben a történetben, ám így másodszorra olvasva már jobbal beleillettek a regénybe (vagy csak egyszerűen tudtam, hogy mire kell számítani és így nem is lepődtem meg annyira). 

Összességében csak annyit tudok mondani, hogy imádtam ezt a könyvet, hatalmas élmény volt az újraolvasása. Ha valakit érdekel ez a világ vagy akár szívesen olvasna a szőnyegkészítésről, ne habozzon belefogni, biztos szeretni fogja a könyvet.