Jennifer Clement: Elveszett lányok országa

Fülszöveg: Mexikó déli részén, Guerrero állam dzsungel borította vidékein, ahol a mákföldeket, marihuánaültetvényeket és a lakosságot helikopterről permetezik gyomirtóval, minden lány „fiúnak születik” – nehogy elrabolják a drogbárók lelketlen pribékjei. Még biztosabb üregeket ásni, és oda rejtőzni, ha a távolban felzúgnak a luxusterepjárók… ám a legtöbbjük így is a kartellek fogságában végzi.

Ladydi, az Elveszett lányok országának tizenhat éves főszereplője „megússza”. Legalábbis túléli, és elmeséli, hogyan telt a veszélyes idő a hegyi faluban, ahonnan minden férfi elmenekült, hogy átszökve a határon, az Egyesült Államokba keressen magának elviselhető életet. Elmeséli, hogyan került ártatlanul Mexikóváros legnagyobb női börtönébe, és milyen sorsokat cipelnek az ott élő fiatal nők.
Jennifer Clement lehengerlő regényében a szépirodalom erejével mutatja meg, hogy a drogbárók uralta vadonban is létezik barátság, van szolidaritás, és hogy az emberi szeretet feltárhatja a remény útjait.

Tavasszal akadt meg először a szemem a könyvön, pontosabban a gyönyörű borítóján. Le is emeltem a könyvesboltban a polcról, átfutottam a fülszöveg, majd inkább visszatettem a helyére, ugyanis akkor valami könnyedebb olvasmányra vágytam, azt pedig sejtettem, hogy a könnyed szórakozást nem Jennifer Clement regényétől fogom megkapni. Azonban miután augusztusban megszereztem, nem tudtam sokáig ellenállni a hívogató borító és az érdekes és szokatlan téma kombinációjának, így belekezdtem a regénybe, onnantól pedig nem volt megállás, egész egyszerűen faltam a sorokat.

A történet Guerrero állam kegyetlen világába repít el minket, ahol számunkra elképzelhetetlen dolgok történnek naponta az ott élő lányokkal és nőkkel, akik meglehetősen zárt és összetartó közösséget alkotnak, hiszen a férfiak már mind elhagyták az otthonukat. Nehéz elfelejteni a könyvet, hiszen annak ellenére, hogy imádtam, borzasztó volt a drogkartellek könyörtelen világáról olvasni, ahol a lányok is elképesztő, különféle borzalmakat éltek át, az viszont csodálatos volt, hogy milyen kötelékek alakultak ki közöttük. Hihetetlen volt az összetartásuk, hogy mennyit meg tudtak tenni egymásért egy olyan világban, ahol az életük is nap mint nap veszélyben forgott. Ez a szolidaritás ráadásul nem csak Ladydi otthonában jelenik meg, hanem igaz a mexikóvárosi börtönre is, ahol a nők ismét mindent megtettek azért, hogy könnyítsenek egymás helyzetén és segítsenek egymáson. Valójában az összefogásnak ez a mértéke volt a leghihetetlenebb ebben a könyvben, hiszen ilyen önzetlen formában ritkán tapasztalunk hasonlót. Az olvasás élményét pedig az is fokozta, hogy a nyelvezete nagyon egyszerű volt és úgy éreztem, hogy ez is segít abban, hogy el tudjam képzelni a műben leírt élethelyzeteket és eseményeket.

Acapulco- a város, ami számtalanszor felbukkant a könyvben

A regény számos díjat nyert, mégpedig méltán. Nem is tudom, mit írhatnék róla úgy, hogy a történetről és a mű hatásáról ne áruljak el túl sokat, de annyit elmondhatok, hogy az elolvasását senki sem fogja megbánni. Megéri belekezdeni, hiszen egy olyan könyvről van szó, ami sokáig nem hagyja az olvasót nyugodni és szerintem mindenkinek meg kell ismernie a történetet. Röviden, csak ajánlani tudom, és ha bárki is kedvet érez ahhoz, hogy elmerüljön ebben a kegyetlen világban, ne habozzon belekezdeni.