Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben

Fülszöveg: Podmaniczky Júlia nyolc esztendőt várt türelemmel, míg szerelmével, Jósika Miklóssal, a kor legünnepeltebb írójával egybekelhetett. Boldog házasságukra hamarosan árnyékot vetettek a forradalom és a szabadságharc eseményei, majd az emigráció nehéz esztendői következtek. 

Jósika Júlia bátran és boldogan támogatta férjét politikai szereplésében, s a számkivetettség évei alatt nemcsak a lelket tartotta a csalódott és közönségétől megfosztott íróban, hanem kenyérkereső foglalkozást is vállalt, és brüsszeli boltosasszonyként remekül megállta a helyét. Az ő derűs, talpraesett és áldozatos alakjának állít emléket Kertész Erzsébet regénye, amelyben a kor más kiemelkedő személyiségei – Wesselényi, Pulszky, Jókainé, Kossuth Zsuzsa – is fontos szerepet játszanak.

A könyvtárban a leselejtezett könyvek között találtam rá erre a regényre és gyorsan le is csaptam rá. Régebben nagyon szerettem a pöttyös és csíkos könyveket és mindig nagyon örültem, ha Anya polcáról előkerült egy példány, és reméltem, hogy ezek a művek most is akkora örömöt fognak szerezni nekem, mint régebben.

A Csipkebolt Brüsszelben című regény pedig nem is okozott csalódást. Tipikus csíkos könyv volt, akár a hangulatát, akár a témáját veszem figyelembe. Komolyabb történések vannak benne, mint pöttyös társaiban, ennek ellenére szórakoztató olvasmány maradt mindvégig. A történelem pedig nem csak alakítja az eseményeket, hanem azok alapját adja, majd szerves részét képezi.

A regény az 1848-’49-es forradalom és szabadságharc korát jeleníti meg, majd az azt követő időszakot, azonban a történet középpontjában Podmaniczky Júlia, Jósika Miklós felesége áll. Életének azt az időszakát követhetjük végig, amikor feleségül ment Jósikához, ahogy a forradalom és a szabadságharc eseményeit átélte, majd az emigránsok életét élte Brüsszelben, ahol a címben is szereplő csipkeboltot nyitotta. Tetszett, ahogy arról olvashattam, hogy Júlia hogyan találta fel magát az idegen országban, miközben férjében is tartania kellett a lelket, aki egy ideig nem is írhatott, hiába tartották kora egyik legnagyobb írójának. A szereplőket könnyű volt megkedvelni, valósággal életre keltek a lapokon, annak ellenére, hogy a jellemábrázolás hagyott némi kívánnivalót maga után. Valójában egyoldalúnak és idealizáltnak éreztem a regényalakokat, ám ha tekintetbe veszem, hogy a könyv a tizenéves lányokat célozza meg, akkor már ez nem is tűnik súlyos hibának, ráadásul így is közelebbinek és hétköznapibbnak tűntek, mint ahogy a történelemórák nyomán megjelentek a képzeletemben. Azt nem tudom eldönteni, hogy a mű történetileg mennyire hiteles, azonban mindent összevetve egy kedves, aranyos, szórakoztató és egy bizonyos mértékben szomorú regényt olvashattam.

Valójában nagyon szerettem ezt a regényt és egy cseppet sem bántam meg az elolvasását. Szerencsére a könyvtárban Kertész Erzsébet más könyveit is árulták, amiket meg is vettem, így hamarosan sort kerítek az írónő valamelyik másik regényére is.