
Szeretem a történelmi regényeket és már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak Kate Quinn könyvét. Egy unalmas hétvégén döntöttem úgy, hogy el is olvasom. A mű Domitianus császár uralkodása alatt játszódik és be kell vallanom, hogy korábban erről a korszakról nem tudtam semmit. Érdekes volt Thea történetét végigkövetni és sok új információval szolgált a könyv, ráadásul az írónő a végén azt is összegyűjtötte, hogy mely elemek épülnek valós alapokra és melyikek kitalációk.
A szereplők egy része a valóságban is élt, és bár Thea, a főszereplő rabszolgalány a szerző képzeletének szüleménye, egy nagyon aprólékosan és jól megalkotott alak sorsát követhetjük végig. Olvashattunk a bűntudatáról, amiért azon kevesek közé tartozott, akik túlélték a városa pusztulását, majd arról, amikor Ariusszal egymásba szerettek, végül pedig tanúi lehettünk annak, hogy Lepida hogyan szakította el őket egymástól és ezzel hogyan indította el Theát azon az úton, amely Domitianus ágyába juttatta. A császár nagyon visszataszító szereplő volt, ahogyan Lepida is, aki mindenre képes volt, hogy mindig magasabbra törhessen. Teljes mértékben ellentéte volt a férjének, egy öreg szenátornak, akinek a fia, Paulinus a regény egyik fontos alakjává vált. Minden hibája ellenére megkedveltem, és mindvégig nagyon érdekelt, hogy mi lesz a sorsa.
Mégis a könyv talán egyik legnagyobb érdeme volt, hogy a szereplők mellett a korabeli Rómát is teljesen valóságosnak éreztem. Betekinthettünk a gladiátorok világába, a Vesta-szüzek is fontos szerephez jutottak a történet folyamán és Domitianus uralkodásának apróbb mozzanatai is helyet kaptak, mégis megtartotta a mű a könnyed hangvételét. Érdekes volt erről olvasni, különösen úgy, hogy az írónő több szereplő szemszögéből mutatta be az eseményeket, és ez a fogás valójában nagyon érdekessé tud tenni egy-egy könyvet.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése