Natasha Solomons: Eltűnt férjek galériája

Fülszöveg:A világ már a szexuális forradalom küszöbén áll, de Juliet Montague, akinek évekkel ezelőtt eltűnt a férje, egy zárt zsidó közösségben él – ahol csak a férfi válhat el a nőtől –, ezért ő most mindössze egy élő özvegy, egy láthatatlan aguna. Juliet harmincadik születésnapján azonban minden megváltozik. Egy gazdag fiatal festőművész portrét készít róla, és a nőt végképp elönti a vágy, hogy megvalósítsa önmagát, így belép az általa olyannyira imádott művészetek világába. Az őt addig kordában tartó zsidó közösség rosszallása ellenére teljesen megváltoztatja az életét, galériát nyit Londonban, hogy kivételes képi látásmódja révén egy új világot teremtsen magának és gyermekeinek.
A láthatatlan Julietből ragyogó, elismert nő válik, aki a sikerek mellett megismeri az életre szóló szerelem csodáját, minden örömét és búját is.

Amikor az írónő első könyve, A Tyneford-ház megjelent, azonnal el akartam olvasni, de valami oknál fogva mégis mindig elkerültük egymást. A mai napig nem került a kezembe a könyv, de az Eltűnt férjek galériája nemrég szembe jött velem, így azonnal lecsaptam rá és elkezdtem olvasni.

Szerencsére nem kellett csalódnom a könyvben. Lassan rázódtam bele, de végül mégis megtetszett a történet és érdekes volt az 1960-as évek Londonjában élő zsidó közösségről olvasni, bár a történet nagyobb része arról szólt, hogy Juliet hogyan tört ki a korábbi, meglehetősen sivár életéből, Natasha Solomons pedig csodálatosan ábrázolta ezt a folyamatot. Olvasás közben végigkövethettük Juliet lelkének minden apró rezdülését miközben megpróbált kilábalni abból a helyzetből, amiben a férje magára hagyta, és ahogy a gyerekeivel való kapcsolatát próbálta alakítani.

Mindemellett az írónő sokszínű, különböző és maradandó regényalakokat keltett életre. A főszereplő Juliet öntudatos, erős karakterré vált a regény végére és nagyon szerettem róla olvasni.  Az őt körülvevő festők is egytől egyig különlegesek voltak. Annak ellenére, hogy közülük Charlie és Max kapott kiemelkedő szerepet, a többiek is fontos szerepet kaptak és mindegyikük személyisége és stílusa meglehetősen jól körvonalazódott. Emellett tetszett, ahogy Juliet férjének, George-nak az alakjával bánt az írónő.  Apránként tudtunk meg róla mindent, szép lassan derült fény arra is, hogy valójában miért hagyta el a feleségét és hova tűnt.

 Összességében egy olyan könyvet olvashattam, ami kellemes kikapcsolódást nyújtott és mindenkinek csak ajánlani tudom.  Az írónő olyan művet alkotott, amit szívesen olvastam volna tovább is és remélem, hogy hamarosan a többi könyvét is el tudom olvasni.