Salla Simukka: Vérvörös

Fülszöveg: A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig… Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.

Ha valaki néhány hónappal ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy krimit fogok olvasni, valószínűleg kinevettem volna. A hasonló könyvek annyira kívül esnek a komfortzónámon, hogy rendszerint a közelükbe sem megyek, de Bess ajánlója meghozta a kedvemet ahhoz, hogy tegyek egy próbát ezzel a művel, ami nagyon jó döntés volt, ugyanis egy érdekes és izgalmas olvasmány került a kezembe.

Elsősorban azt kell leszögeznem, hogy a műfajjal való viszonyom még gyerekcipőben jár, így azt sem tudtam, mire számítsak, amikor belekezdtem a regénybe.A másik, amit be kell vallanom, elsősorban az csábított olvasásra, hogy az írónő Hófehérke történetét is beleszőtte a művébe. Persze, amint az várható is volt, nem egy szokványos meseátiratot kaptam, a Hófehérke-szál is elég ritkán bukkant fel, azonban nem is éreztem hiányát, így is imádtam a könyvet. Érdekes volt a történet, az a megoldás is tetszett, hogy nem csak a nyomozás részleteit követhettük nyomon, hanem Lumikki múltjába is betekintést nyerhettünk, ráadásul a bűnözőknek is szentelt egy szálat a szerző. Negatívumként talán azt tudnám felhozni, hogy egy idő után számomra nem okozott túl nagy meglepetést a nyomozás, azonban ezért kárpótolt a regény hangulata. Finnország és az ottani tél különleges varázzsal bírt számomra, az írónő pedig különösen élethűen és érzékletesen festette le a hideg északi telet.

A másik, ami nagyon tetszett, az Lumikki karaktere volt. Ritka az olyan YA-regény, ahol a főszereplő ennyire bátor és talpraesett lány. Lumikki  ügyesen tartotta kézben a dolgokat, nem ijedt meg a saját árnyékától és pont olyan hősnő, akire több szükségük lenne a tizenéveseket megcélzó könyveknek. Amit a szereplők kapcsán hiányosságként tudok értelmezni, az a többi alak kidolgozottsága. Úgy éreztem, hogy a legtöbbjük jelleme elég felületesen lett ábrázolva, alig tudtunk meg róluk valamit. Persze ez csak egy kis apróság és a könyv többi része kárpótol ezért a kis felületességért, hiszen egy jól megírt, pörgős történetről van szó, amit bátran merek mindenkinek ajánlani. A YA jelző pedig ne tévesszen meg senkit, ugyanis ha a szereplők egy kicsit idősebbek lennének, akkor már nem lenne okunk ráaggatni ezt a címkét a könyvre.