2015. július 10., péntek

Jodi Picoult: Gyere haza - Budapest Pride Blogturné



http://2.bp.blogspot.com/-sS56nGiva4U/VZllz8t9BWI/AAAAAAAAKPg/CG-PpmRYRZo/s1600/Rainbow-Flag%2Bcopy.jpg

2015. július 3-án, pénteken veszi kezdetét az idei Budapest Pride Fesztivál, melynek mottója: „Budapest Pride: 20 esztendőnk hatalom!”. A fesztivál leglátványosabb eseményére  a Budapest Pride Felvonulásra 2015. július 11-én, szombaton délután kerül sor.
A Blogturné Klub egy nyílt LMBTQ blogturnéval szeretné kifejezni támogatását az idén 20 éves  Budapest Pride tiszteletére. Ezen a turnén olyan könyvek vesznek részt, amelyek fő- illetve mellékszereplője leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer.
A turnéban résztvevő blogok részvételükkel támogatják, hogy olyan társadalomban éljünk, amely véget vet a kirekesztésnek és egyenlően elfogadó minden polgárával szemben.
A turné időpontja: 2015. július 3-12.

Fülszöveg: Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk. A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.

Sokat hallottam már Jodi Picoult könyveiről, jót és rosszat egyaránt, és egyre jobban kezdtek érdekelni az írásai, azonban mindeddig halogattam az olvasásukat. Valójában a blogturné miatt kezdtem bele ebbe a regényébe, és hamarosan azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni.

A történetet három különböző szemszögből követhetjük végig, amit azért tartok jó megoldásnak, mert Zoe, Vanessa és Max gondolatairól és érzéseiről is olvashattunk. Az írónő tökéletesen szemléltette azt, hogy az egyes történésekre mennyire különböző módon reagáltak, és mivel a könyv több, meglehetősen komoly témát érint, ezek az elbeszélőváltások azt is kiválóan tükrözték, hogy ezekről a különböző világnézetű emberek mennyire másképp gondolkodnak. Ezen témák közül számomra mindvégig a homoszexualitás és a vallásosság (pontosabban a bigott vallásosság) maradt előtérben. Mindkettő meglehetősen súlyos kérdéseket vet fel, különösen az utolsó oldalak befejeztével, de a bejegyzésben nem szeretnék róluk hosszasabban értekezni, inkább mindenkinek ajánlom a könyv elolvasását.

A szereplőkről röviden csak annyit mondanék, hogy Zoét és Vanessát nagyon megkedveltem. Mindkettejük alakjában szerethető figurát teremtett a szerző, azonban ezt már nem mondhatom el a volt férj karakteréről. Max volt az a szereplő, akinek a legtöbb döntésével nem tudtam azonosulni, és akit nem igazán tudtam megérteni. Furcsa volt a hirtelen támadt vallásossága, és az egyház témájával elérkeztünk a könyv egyik legkevésbé szimpatikus karakteréhez, a tiszteleteshez. Ő volt a könyvnek az az alakja, akiről nem szívesen olvastam, ugyanis ő képviselte azt a bigott vallásosságot, ami ellenszenves érzelmeket váltott ki belőlem. Rajta kívül még egy olyan szereplő volt, akinek fontos szerep jutott, ez pedig nem más, mint Lucy, Zoe egyik páciánse, és akinek az alakjával kapcsolatban egyetlen hibát tudok felróni az írónőnek, mégpedig azt, hogy nem bontotta ki jobban a lány jellemét és szerepét.
 
Ennek ellenére egy nagyon szépen kidolgozott könyvet olvashattam, amiben a fent említett témák mellett a zene is fontos szerepet játszott, hiszen Zoe zeneterapeutaként hitt abban, hogy különösen fontos szerepe van a zenének. Az írónő pedig a könyv fejezeteihez rendelt különböző zeneszámokat, amit a honlapján meg lehet hallgatni, és akár le is lehet őket tölteni.

Azt hiszem, eleget áradoztam a könyvről, és remélem, sokakat rábírtam arra, hogy olvassák el, de azért újból elismétlem, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet. Jodi Picoult engem ezzel a regénnyel meggyőzött, biztos, hogy a többi művével is meg fogok próbálkozni.



Nyereményjáték: Természetesen a megszokott játék sem maradhat el! :) Három nyeremény könyv vár a szerencsés nyertesre: 1 példány Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el,  1 példány Ryan Loveless: Ethan és Carter, és 1 példány Becca Prior: A tanítvány.

Alább elolvashatod minden blogger kedvenc LMBT hírességét, közéleti személyiségét, a Te feladatod pedig, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely blogon kiről olvashattál. 

Figyelem: 72 óra áll rendelkezésre a nyertesnek az értesítő e-mailre válaszolni. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Kizárólag magyarországi címre postázunk! Sok szerencsét!

Sokat gondolkodtam, hogy kit nevezzek ki kedvenc LMBT hírességemnek, de végül Oscar Wilde mellett döntöttem. A választásom oka az volt, hogy mindig szerettem az irodalmat, érdekelt az írók, költők életrajza és természetesen a műveik is. Egy-két éve olvastam el Wilde talán leghíresebb regényét, a Dorian Gray arcképét, majd később A readingi fegyház balladája is a kezembe került. A szerző műveinek a hangulata azonnal magával ragadott, márpedig engem pedig legjobban egy jó könyvvel lehet kilóra megvenni...és ha már itt tartunk, az ő műveit is csak ajánlani tudom :)



a Rafflecopter giveaway

3 megjegyzés:

  1. Jodi Picoult kedvenc szerzőim közé tartozik. Én a Nővérem húga könyvét olvastam először, de ajanlanam a Tizenkilenc perc-et is, a Törékenyt, a Szívtől szívig címűt, azt hiszem ezek a kedvenceim, de ha neked is tetszeni fog a következő könyv, amit majd olvasol tőle, akkor előbb-utóbb mindet olvasni akarod majd. :) Bea

    VálaszTörlés
  2. A Tizenkilenc percet már más is ajánlotta, de már tervben van az írónő összes könyve :) Hamarosan sort kerítek valamelyikre :)

    VálaszTörlés
  3. Jó olvasást és kíváncsi leszek a véleményedre! :)

    VálaszTörlés