Fülszöveg: Frances Irvine, a középosztálybeli angol úrilány egyetlen fillér
nélkül marad apja hirtelen halála után, és kénytelen választani: vagy
rosszindulatú nagynénje házába költözik dadának, vagy elfogadja az ellenszenves
fiatal orvos, a Fokföldön dolgozó Edwin Matthews házassági ajánlatát. A
kétségbeesett lány végül úgy dönt, férjhez megy, s követi a férfit
Dél-Afrikába. A hajóúton azonban megismerkedik a rendkívül vonzó, ambiciózus
William Westbrookkal, s szenvedélyes viszonyba bonyolódik vele. Frances a két egymástól nagyon különböző férfi közt őrlődik; míg Williamet a becsvágy és a pénz utáni vágy hajtja, addig Edwin az eszményeit akarja megvalósítani, s méltóbb körülményeket szeretne kiharcolni a dél-afrikai gyémántbányákban agyongyötört őslakosoknak.
Francesnek döntenie kell. Vajon képes lesz-e a sok hányattatás után meghozni a megfelelő döntést és meglelni a boldogsághoz vezető utat?
Már a megjelenés időpontjában felfigyeltem a könyvre, és tudtam, hogy ezt a
regényt nekem muszáj lesz elolvasnom. Nagyon érdekesnek találtam az
alaptörténetet, ezen felül pedig a helyszínt is. Vonzott Dél-Afrika világa,
ráadásul még sosem olvastam olyan regényt, amely ott játszódott volna. Az, hogy
az írónő történelmi köntösbe ágyazta a történetet, szintén hatalmas pozitívumot
jelentett, így amint lehetőségem nyílt rá, belevágtam a könyv elolvasásába.
Olvasás közben azonban mást kaptam, mint amit vártam. Több korrajzra
számítottam, azt hittem, hogy többet olvashatok a korabeli Angliáról, a
gyarmatokról és a gyémántbányászatról. Ezekről meglehetősen kevés információval
szolgált a könyv, de volt valami, amit nem vártam, pedig csodálatos volt. Az
afrikai élővilág leírása. A szerző erről gyönyörűen írt, és olvasás közben
sokszor úgy éreztem, mintha én is Dél-Afrikában lennék, és Frances társaságában
járnám be a tájat.
Az írónő másik érdeme, hogy Frances karakterét sikerült úgy megalkotnia,
hogy sosem éreztem idegesítőnek, annak ellenére, hogy mindvégig rettenetesnek
találtam. Meglehetősen naiv, önző, elkényeztetett lányként láthattuk a regény
elején, aki a környezete minden cselekedetét önnön fontosságával magyarázta. A
mű végére azonban (meglehetősen gyorsan) megváltozik. Ez a fordulat eléggé
hirtelen jött, de a karakternek mindenképpen jót tett. Hozzá hasonló szereplő
William, akit én mindvégig haszonlesőnek és kétszínűnek tartottam, és nagyon
zavart, hogy Frances ezt nem látta. Nála sokkal szimpatikusabb volt Edwin,
Frances férje. Tetszett, ahogy kiállt az elveiért, mások jogaiért, és sosem
hagyta magát megfélemlíteni, azt pedig nagyon sajnáltam, hogy Frances ezeket a
tulajdonságait sokáig észre sem vette. Edwin szerintem a könyv egyik legjobb
karaktere lett, a szereplők közül is csak őt sikerült igazán megkedvelnem.
A könyvről összességében annyit tudok mondani, hogy mindenképp megéri
elolvasni. Eleinte én meglehetősen unalmasnak találtam, sok volt a romantika,
de annyira érdekelt a történet, hogy sajnáltam volna abbahagyni. És nagyon jól
tettem, hogy folytattam, mert számomra Frances házassága után vált igazán
érdekessé és izgalmassá a történet. Az Afrikában játszódó részek tették óriási
élménnyé a könyv elolvasását, és ezek után biztosan fogok még olyan könyveket
olvasni, amelyek ott játszódnak.
Eredeti cím: The Fever Tree
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése