Fülszöveg: Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami
elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a
halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek.
Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére
várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti
az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a
Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever.
A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt
fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget.
Amikor először olvastam a könyv fülszövegét, azonnal
felkeltette az érdeklődésemet. Decemberben ajándékba kaptam a könyvet, de mégis
vonakodtam belekezdeni. Attól féltem, hogy csalódnom kell, ráadásul egy
sorozatról van szó, aminek még csak ez a része jelent meg Magyarországon. Emellett
attól is féltem, hogy az ifjúsági regényekre jellemző sablonok is megjelennek,
amik jelentősen rontanak egy alapjában véve jó könyvön is. Azonban miután
belekezdtem az olvasásba, rájöttem, hogy ezek a fenntartásaim alaptalanok
voltak.
A szerző remekül építette fel Ixia világát, amely a
középkorra hasonlít leginkább. A környezet kidolgozott volt, nem voltak benne
logikátlan részletek. Már-már olyan érzésem támadt olvasás közben, hogy ez egy
valódi, létező világ. Ezt az érzést erősítette az is, hogy a könyv cselekménye
nem szorítkozott kicsinyes konfliktusokra, hanem komoly témákat is érintett.
Ixia politikája is áthatja a történetet, és a szálak egyre kuszábbak lettek a
könyv előrehaladtával. A mi a történetvezetéssel kapcsolatban nagyon tetszett,
az az volt, ahogyan az írónő a szerelmi szálat kezelte. Finoman jelent meg a
regényben, nem vette át a fő cselekményszál szerepét.
Ha a szereplőgárdát vesszük figyelembe, akkor sem lehet
okunk panaszra. A szerző valójában csodásan kidolgozott karaktereket alkotott.
Yelena egy okos, bátor, talpraesett, kemény lány volt, akit ezen tulajdonságai
kiemelnek az ifjúsági regények hősnői közül. Különleges könyvalakká teszik a
múltban elszenvedett sérelmei is, és az, ahogyan felülkerekedik rajtuk. Ő az a
szereplő, akinek a további történetét is szívesen fogom olvasni. A másik
regényalak, akivel gyakran találkozhatunk a lapokon, nem más, mint Valek, aki
Yelenát a mérgekkel megismerteti és betanítja ételkóstolónak. Valek karaktere
is nagyon tetszett, meglehetősen összetett személyiséggel rendelkezik, érdekes
volt behatóbban megismerni.A két főszereplőn túl a mellékszereplőkről is meglehetősen sokat megtudunk, és az ő alakjuk is kellőképpen ki van dolgozva. Ari és Janco, akik a történet végére Yelena védelmezőivé válnak, igazán könnyen megkedvelhető szereplők. Reyad jelenléte pedig meglehetősen erős volt, annak ellenére, hogy már a történet kezdetén halott volt, és őt aztán kellőképpen lehetett gyűlölni. Ezáltal vált igazán jó negatív karakterré, hiszen ritka az, hogy egy-egy történet „főgonosza” ennyire ellenszenves legyen, és ennyire valóságosnak érezzem.
A könyvet mindenképpen megéri elolvasni, és mindenkinek csak
ajánlani tudom. Az írónő úgy alkotott fordulatos, izgalmas regényt, hogy
sikerült mellőznie a műfajra jellemző minden negatívumot, és egy olyan
történetet alkotott, amely könnyen kiemel a hétköznapi világból és nem okoz
csalódást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése